Segítő kéz, másoknak a bajban,
a legtöbb, amit nyújthatsz, ha baj van.
Tenni azt, mit lelkes szíved diktál,
olyan, mintha zárt kapukat nyitnál.
És ha egy nép összefogni képes,
semmi nem ér fel az erejéhez!
Szeretettől a hó is megolvad,
szíved dobban, s már tudod, hogy hol vagy:
Ez a hazád, s a lelkedben érzed,
milyen erős tenni vágyó néped!
Ünnepnap volt, hát mi ünnepeltünk,
társainkért zord utakra keltünk.
És ha egy nép összefogni képes,
semmi nem ér fel az erejéhez!
S köszönjük, a sok, sok fáradtságot,
azoknak, kik hordozták a lángot,
mely sok szívet fagyból melegített.
Megköszönöm annak, ki segített. (Aranyosi Ervin)
http://www.facebook.com/1kep1vers
Aranyosi Ervin: Szeretet az…
Hunyd le szemed és gondolj a szívedre!
Érzed az érzést, mely benne dobog?
Szeretet az, s minden barát így érez,
a nagyvilágban, – amíg a Föld forog.
Ez egy csoda! Az élet lüktetése.
Ha ébren vagy, vagy épp álmod repít…
Ha bajban vagy, csak hallgass a szívedre,
s látni fogod, mindenen átsegít! (Aranyosi Ervin)
http://www.facebook.com/1kep1vers
Aranyosi Ervin – KÉPGALÉRIA – és az “Érints meg” című versem, saját előadásomban
Kattints a linkre a videó megtekintéséhez:
Aranyosi Ervin: Érints meg – saját előadásomban, a festményeim galériájával.
Aranyosi Ervin: Március 15-ére
Tavasz van végre, s a világ újra éled.
Egykor a hősök szíve lángra gyúlt.
Drága hazám, újjá született néped!
Nem lehet bilincs többé, a gyáva múlt.
Petőfi lelke, életre keltett egy álmot,
elképzelt büszke, szabad, magyar hazát.
A nép szíve, egy új ütemre váltott:
s együtt dobogva, biztatta önmagát.
Mint vad folyó, mely áttöri a gátat,
s mely minden rosszat, végképp szertetép.
Egy büszke nép, melyben rég nincs alázat,
úgy dönt, a hazug korból már elég.
S bár végül, később a túlerő legyőzött,
a hősök tette, példakép marad.
Emléküket a szíved mélyén őrzöd.
S magyarnak büszkén vallhatod magad!
http://versek.aranyosiervin.com
Aranyosi Ervin: Varázsszó: szeretet
Örülök én, hogy tetszenek a versek!
A vers varázslat, – csodát is tehet.
A varázsszó, ott van a versek mélyén,
kimondod százszor és mégsem ismered.
Tanítanom kell még az embereknek.
Árnyékot vet rá, harag, félelem!
Éhező lelkek, mint “megváltót” várják,
– lelket tápláló, bűvös élelem.
Hogy hogyan táplál? Ott van a nevében.
Mi is lehetne más, mint: SZER-ETET!
Változnunk kell, s változzon a világunk!
Vállaljuk fel a legfőbb szerepet!
Nem nagy dolog és nem jár fájdalommal,
meggyógyít mindent, boldoggá tehet.
Használni kell, mert erről szól az élet,
ezért írom neked a verseket…